Kritika írók figyelmébe

Nagyon köszönjük az eddigi kritikákat! 

Iszonyatosan hálás vagyok a sok szép pontért, és véleményért, az írók nemkülönben.
Viszont láttam pár névtelen kritikát, ezeknek megpróbálok utána nézni, kiktől származnak, illetve vegyétek figyelembe a szabályzat azon pontját, miszerint csak akkor érvényesek a leadott pontjaitok ha minimum három történetet végigpontozol. Ezt az óvintézkedést elsősorban a különböző csalások elkerülése végett kellett meghoznunk. 

Ne feledjétek, a határidő március 31-e, éjfél!

Pontozás határidejének vége

Nagy örömmel látjuk, hogy szép számmal megindultak  a kritikák, amikért nem tudunk elég hálásak lenni. Arra gondoltam, hogy a pontozás tartson március 31. éjfélig, ha valaki ezek után érne rá csak kritikát írni, szóljon. 

Ezt követően számolunk, és összesítünk. 
Eredményhirdetés áprilisban várható. 

Emyke

Kedves Résztvevők!

 Kedves Résztvevők!

Minden történet a helyén, tegnapra még vártuk az utolsót, de sajnos nem fogjuk megkapni, így a felkerült öt történetet lehet pontozni.

Adós voltam még az írók listájával, az, hogy ki melyik történetet írta, a pontozás végéig titokban marad.

Névsor:

Kitty Fricskamacska

Eni R. Kalovich

zsuzsanna1987

Scale

Mariann

                                          Nem tudtam kihagyni ezt a képet!:'D

Nektek köszönöm a munkát, és a kitartást. Írásaitokat ajándék bannerekkel tudjuk díjazni, ha igény van rá esetleg a szervező (ebben csak Emyke tud részt venni) hajlandó rászánni magát egy ajándék törire is.

Hála Merlinnek, lassan érkeznek a kritikák is!

A kihívás elején megadtam határidőket. Mivel csak ennyi történet érkezett be, valószínűleg előbb le fogom zárni a pontozást. Hétvégén leírom, hogy mikor. 

Köszönettel

A szervezők

Ötödik történet: Hero Perselus/ Hős Perselus

Az ötödik történetünk következik. Egy megható Minerva/Perselus fic, a Hercules kulcsra íródott. 

A történetem címe: Hero Perselus/ Hős Perselus

Kulcs: Herkules

Az én Pitonom: Minerva – Piton. Szigorúan nem szerelmi szál

Figyelmeztetések: Occ Karakterek

Leírás: Minerva McGalagony Perselus ravatalánál végiggondolja a közös éveket, a férfi diákkorától egészen a közelmúlt történéseiig.

Korhatár: 14 év

Jogok: Harry Potter könyvek szereplői és világa kizárólag J. K. Rowling teremtő fantáziájának gyümölcsei. Én csak kölcsön vettem őket a magam és mások szórakoztatására. Megírásukban semmiféle anyagi haszon nem vezérelt.

Megjegyzés: –

                                                 Hero Perselus

  Minerva McGalagony fehér rózsákból álló, különös csokorral lépett be a ravatalozó terembe, és nagy levegőt véve körülnézett. Meglepően sokan ültek a kétoldalt sorakozó padokban, többségük diák volt, és persze feltűntek páran a tanári karból is – már aki túlélte a Nagy Csatát. A szíve elnehezedett, hiszen az elmúlt héten sok hasonló megemlékezésen vett részt, és kezdett már kicsit lelkileg kimerülni, mégis kötelessége volt mindegyiken megjelenni. Hiszen, személyesen és jól ismerte az összes áldozatot. Már nem tudott sírni, a könnyei egészen egyszerűen elfogytak az elmúlt napokban, így ahogy lassan haladt a padsorok között, torkát csak újra elszorította az emlékezés fájdalma. Gyerekek, akik mindig utálták a bájitaltanárt, most itt sírnak. Az első sorban Harry Potter, és a barátai ültek. Egy pillanatra összeakadt Harryvel a tekintetük, és eszébe jutott a temetés előtti beszélgetésük. Elsősorban neki köszönhető, hogy mindenki megtudta az igazat, mintegy utolsó, végső elismerést adva annak a különös embernek, akitől most búcsúzni kényszerültek. Minerva a virágokkal borított ravatalhoz ért, és a mahagóni színű koporsóra helyezett mozgó képre nézett, amely elé aranyos fénysávban sütött át az ablakon keresztül a délutáni napfény. Szomorú sóhaj hagyta el ajkait, ahogy felidézte az emlékeket...

                                                                       ~'~

   Minerva már akkor is a Roxfortban tanított, mikor Perselus diákként odakerült. A Teszlek Süveg a Mardekár házba osztotta be, és a kisfiú egész addig büszkén mosolyogva ült az asztalnál, míg egy másik elsős sorra nem került. A kislány várakozás teljesen nézett fel a süvegre, amely hangosan kimondta: „Griffendél”. Perselus arcáról lefagyott a mosoly, és az asztal felé fordult, mereven a fényesre lakkozott lapra szegezve tekintetét. Lily röpke érintése a vállán olyan volt, mintha megütötte volna, Minerva meg is lepődött ezen, hiszen egészen biztos nem volt ennyire erős ez az apró mozdulat. A neki kijelölt házban nem találta meg a helyét, és távol került a kis Lily-től. Igazából McGalagony néha komolyan sajnálta a magányosan csatangoló fiúcskát, aki jól tanult, de barátai nemigen lettek. Szerette, amiért nem volt problémás diák, és inkább csendesen elvegyült, semmint hatalmi magánharcokba ment volna bele, mint mások. A gyerekek közti feszültségekről mit sem tudott, hiszen nem kérték soha a segítségét, a diákok szerették maguk közt intézni a dolgaikat.

 Jó pár évvel később aztán egészen más megvilágításba került a fiatal férfi: halálfalóként még ő maga is tartott tőle, és sokszor sóhajtva gondolt arra, mennyire kár érte, és a többi jobb sorsra érdemes ifjú varázslóért. Perselus nem volt kifejezetten jóképű, mégis valami különös aura vette körül, és ha éj fekete szemeibe nézett, sosem tudhatta, mire gondol a tulajdonosa. Nos, ez mindenesetre sokat segített neki, mikor kettős játékot játszott, amiért most még Ő is nagyon tisztelte. Az események úgy pörögtek előtte, mint egy film. A tárgyalás, és Perselus felmentése, majd a roxforti kinevezés, mint tanár. Minerva akkoriban komoly fenntartásokkal figyelte, és nem táplált irányába egy cseppnyi bizalmat sem, de a kollégaként együtt töltött évek alatt jobban megismerte őt. Mindig is furcsállta, amiért nem keresett maga mellé társat, és egészen Harry vallomásáig nem is értette, miért nem nősült meg, és alapított családot, mint bármelyik hasonló korú varázsló, hiszen tulajdonképp a halálfaló múltat leszámítva Perselus nagyszerű ember volt, aki tanárként kiváló munkát végzett, emberként pedig rengeteg áldozatot hozott, önmagát nem kímélve az esetleges kellemetlenségektől.

 Azt már korábban is nagyon sokra tartotta, hogy sosem engedte őt megszégyenülni a diákok előtt, legalábbis, ha módjában állt megakadályozni egy-egy nyilvános, és „kínosra is sikeredhetett volna”  esetet. Például sosem fogja elfelejteni, mikor Frics elfelejtette kitenni a frissen mosott kő elé a táblát, és Minerva megcsúszott több Mardekáros diák előtt. Perselus elkapta, és valahogy ő vágódott el a kövön. Megmentette a szégyentől, és vállalta az esést. Őt persze nem merték kinevetni a diákok, és Minerva így nem vesztett a tekintélyéből. Hasonló eset történt akkor is, mikor egy roxmorti kiránduláson Draco Malfoy megpróbálta úgy intézni, hogy McGalagony professzor „véletlen” magára borítsa a sütőtöklevet, ekkor Perselus szintén elé állt, és őt találta el a bugyuta rontás. Minerva életét sok apró szívességgel megkönnyítette, és egy karácsonyi ünnepen, mikor felkérte táncolni, ezt meg is jegyezte neki:

– Perselus, ön egy jó ember, csak szereti titkolni! – A férfi erre csak mosolygott, végül, miután úgy látta, nincs hallótávolságon belül egy diák sem, válaszolt:

– Minerva, kérem, ne hangoztassa ezt nyilvánosan, még csorbulna a tekintélyem!

Igazán kellemes este volt, és McGalagony arra gondolt, mennyire jó lenne, ha több alkalmuk lenne barátilag beszélgetni. Persze, az is felmerült benne, hogy Pitonnal nem lenne sok közös témájuk, az iskolai munkájukon kívül, azt meg akkor is meg lehetett beszélni, mikor vacsora közben az asztalnál ültek. Itt aztán akkor tényleg minden elhangzott, a diákokra való panaszok, és dicséretek egyaránt. Néha még az is előfordult, hogy együtt nevettek egy-egy rosszul elsült bájitaltan vagy átváltozástan óra beszámolóján.

  A kellemes emlékek ellenére be kellett vallja magának, sokszor persze még ő is kételkedett benne, de hát, ez volt az ára annak, hogy Perselus megbízhatóan tudjon kettős játékot űzni. A tanárnő torka elszorult, amikor felrémlettek előtte a közelmúlt eseményei, és hogy azt hitte, Perselus az ellenségük, mikor nem kétség, sokan a szívük legmélyéről gyűlölték.

A gyűlölet hajtotta Perselust is egész élete alatt, az a harag, fájdalom, és keserűség, amit az iránt érzett, aki elvette tőle élete értelmét. Nem James Potterre gondolt, hiszen ha Lily boldog volt, akkor hajlandó lett ebbe beletörődni, hanem Voldemortra, aki elvette az életét. Minerva Harrytől tudta meg az elmúlt napon, mit látott Perselus emlékeiben, egészen gyermekéveitől a halála pillanatáig.

 – Professzor, én azt gondoltam, Piton tanár úr gyűlölt engem, amiért az apám elvette tőle az anyámat, és most teljesen más színben látom a dolgokat. A barátom, sőt, a mentorom volt, anélkül hogy tudtam volna róla.

Minerva fáradtan a fiúra mosolygott, már amennyire telt tőle. Harry az elmúlt napokban, sőt az elmúlt évben olyan sok mindent élt meg, ami megedzette, és immáron valósággal felnőtt férfiként ült vele szemben.

– Sokan rosszul ítéltük meg őt, Harry. És, azt hiszem, mindenkinek joga van megtudni az igazat róla, nekünk pedig kötelességünk ezt megtenni érte. – A smaragdszín szempár komolyan tekintett rá, a fiú pedig bólintott. A diákok közt nagyon gyorsan terjednek a hírek, legyen az jó, vagy rossz, így Piton professzor bátorsága, és hősiessége is hamarosan központi téma lett. Mondhatni, a népszerűsége szárnyalt, és mindenki megtalálta benne azt a tulajdonságot, ami az ellenszenvet rokonszenvé változtatta, valamint többen rájöttek, mennyi mindent tett értük a bájitaltan tanár. A diákok szívét meleg hála, és igen, még egy kis szeretet is eltöltötte. Az iskola romos falai között Perselus Piton soha többé nem számított gonosz, vagy rossz embernek, és utálatos tanárnak. A megemlékezések közti időben minden diák, tanár, és sok szülő egy emberként segített a romok eltakarításában, és érdekes módon ez idő alatt sokat beszélgettek Róla, így terjedt nagyon gyorsan jó híre is.

Minerva tegnap este lépett be az érintetlen szobába, ami Perselusé volt, Harry kíséretében.

– Komolyan, azt várom, hogy előlépjen, és jól lehordjon, amiért itt alkalmatlankodunk, a hívása nélkül – szólt a fiú. A tanárnő elmosolyodott, mert hasonlóképp érzett. A szobában pedáns rend uralkodott, mintha csak néhány perc telt volna el azóta, hogy a lakója kitette onnan a lábát.

– Mit keresünk? – kérdezte Harry.

– Nem tudom. Talán, valami feljegyzést találhatunk arról, volt-e valaki, akivel rokoni kapcsolatban állt, valaki, aki mindezt... megörökli. – Tekintetét végigfuttatta a könyvespolcokon, és végül az íróasztalon pihentette meg. Lassan odasétált, és kelletlenül a szájába harapott. Mintha csak lopni jött volna ide, vagy kémkedni. Utálatos érzés volt, és cseppet sem tetszett neki, de mégis meg kellett tudnia, voltak-e hozzátartozói, akikkel esetleg tartotta a kapcsolatot. A fiókok és a polcok átnézése nem hozott eredményt, ahogy a hálókamra sem rejtett semmilyen védőbűbájjal ellátott kis üreget, amiben a professzor egy esetleges titkolt rokonnal kapcsolatos levelezését tartotta volna. Harry a muglik által használt ötleteket kereste, mint egy bank széfjének kulcsa, vagy egy zár kombináció leírása, de ő sem járt sikerrel. Mindketten azt remélték, szerette valaki Pitont, és valakinek hiányzik, valaki kedvesen, jó szívvel gondol rá. Mikor pár órával később kiléptek a szobából, nagyon rosszul érezték magukat, mert ráébredtek: A professzor magányosan élt, attól rettegve, még egyszer elveszíthet valakit, aki fontos számára, így talán nem is mert arra gondolni, hogy szívében bárki is átvegye Lily Evans helyét. Elég volt egy szeretett nőt gyászolnia, és az ő halálának terhét magával cipelnie.

Minerva aznap este is a Roxfortban felállított lakósátrak egyikében tért volna nyugovóra, ha nem kínozza folyamatosan a magányos szoba emléke, és Perselus arcának képe. Most sajgó szívvel emlékezett rá, mennyire komor, és magába zárkózó volt, és egyre azon járt az esze, mivel tudott volna segíteni neki? Lett volna lehetősége rá, hogy a bizalmába fogadja, vagy túlságosan is előítéletes volt vele szemben a halálfaló múltja miatt? És ha jobban odafigyel rá diákkorában, megelőzhető lett volna mindez? Nem csatlakozott volna Voldemort csapatához, ha ő ott van, és terelgeti? A kérdések egyre csak sorakoztak, de egyikre sem kapott választ, végül megtörten, és nagyon kimerülten hajtotta fejét a levendula illatú párnára. Béke van, csend, és nyugalom. A sátrakból beszélgetések hangját hozza felé a lágy szellő, de nem érti a szavakat, lassan elnyomja az álom.

 Az iskolában van, minden ép, és csendes. Minerva tudja, hogy álmodik, mégis sietve indul el Piton szobája felé. A léptei nem vernek visszhangot, a porték csendben lógnak a falon, mint bármely mugli kép. Perselus ajtaja nyitva van, és a professzor épp csak felpillant a könyvéből, ahogy meglebben a gyertya lángja, mikor a tanárnő belép.

– Jó estét, Minerva! Minek köszönhetem a látogatást? – McGalagony professzort kellemes érzéssel önti el ez a hangszín, kissé bosszús, mégis cseppet sem dühös. A fekete szempár rá szegeződik, és Piton fáradt mosolyra húzza száját.

– Na jó, tudom, miért jött, üljön csak le. – A szemben lévő székre mutat, és az asszony helyet foglal.

– Akkor, válaszol nekem, Perselus? – A tanár bólint, és leteszi a könyvet.

– Ha tudok, mindenféleképpen.

– Miért? Miért nem mondta el soha senkinek, mi nyomja olyan hosszú éveken át? – Piton hátradől a széken, és keresztbe fonja maga előtt a karjait.

– Nem teljesen igaz, hogy senki nem tudott az eredeti terveimről.

– Oh, igen, Dumbledore-ra gondol, ugyebár? – Perselus bólint. – Nos, egész este azon merengtem, vajon történhettek volna másként a dolgok?

– Minerva, mire gondol? Nekem ez így volt jó. Nagyon nehéz volt élnem egy olyan világban, ahol Ő nem volt jelen. És még nehezebb, mikor a fia a diákjaim közé került. Minden egyes nap a szemeiben látni az Ő tekintetét, az maga volt a földi pokol, főleg, hogy miattam halt meg, mert elkéstem. Most már minden rendben van, sikeresen vezekeltem. Harry él és virul, így nem maradt elintézetlen ügyem a földön. Majdnem boldog vagyok. Könnyű a lelkem, és higgye el, minden a lehető legtökéletesebb. Nincs fájdalom, és szenvedés. Nagyon elégedett vagyok, és ami még fontos: senkit nem hagytam magam után, aki miattam szenvedne. Ön se tegye, Minerva. Örülök, hogy a kollégája lehettem, és hogy a diákja voltam. Most mennie kell, isten önnel. – Piton felállt a búcsúzáshoz.

– Ugye többet nem találkozunk?

– De, találkozunk még, csakhogy addig vár önre jó pár év, professzor.

– Köszönöm! Akkor, viszontlátásra Piton professzor!

– Viszontlátásra, McGalagony professzor!

Minerva felállt, és elhagyta a szobát. A folyosóra kilépve diákok sereglettek el mellette, boldogan nevetgélve, és fecsegve. Valóban minden rendben volt, és nyoma sem látszott a falakon az elmúlt eseményeknek. Habár ez csak egy álom volt, Minerva egészen biztosra vette, ez vár rá a jövőben: Béke, és boldog, rettegés nélküli évek. Korán reggel ébredt fel, és egy gyors reggeli után már azon elmélkedett, mi lenne a legméltóbb csokor egykori kollégája utolsó földi útjának kíséretére, végül a közeledő Harry Potter szavai ütötték meg a fülét. „ Hős volt, Hős Perselus!”

                                                                    ~'~

 Most a gyerekek felé fordult, és gyorsan pislogott párat, mert érezte, ahogy a szeme erősen szúr, de mint már tudjuk, nem tudott sírni az elmúlt napok után. A padokból többen őt figyelték, mások csendben sutyorogtak, és voltak, akik csak fejüket lehajtva ültek a helyükön. Felemelte a csokrot, és a többi közé helyezte, majd biccentett a kép felé, végül megfordult, és mielőtt végképp elgyengült volna, méltóságteljesen kivonult a teremből. Ahogy eltűnt, suttogás verte fel a csendet:

„Mi az? H. P? Az mit jelent? Harry Potter?„A nevezett ekkor felállt, és végignézett a suttogókon, majd fennhangon megszólalt:

– Nem, nem Harry Potter! Hős Perselus, mert valóban az volt, a mi hősünk, és mi nem is tudtunk róla!

Vége

        

Negyedik történet: Smaragdzöld

A negyedik történetünkhöz felhívnánk az olvasók figyelmét a 18-as karikára! Erősen szókimondó szövege miatt csak akkor olvasd végig, ha nem riaszt a figyelmeztetés. A Hamupipőke kulcsra íródott.

A történet címe: Smaragdzöld
Kulcs: Hamupipőke
A te Pitonod: Szexi
Figyelmeztetések: Erotikus tartalom
Leírás: Egy gyönyörű báli estén, a mit sem sejtő, fiatal lány találkozik egy daliás herceggel ki megkísérti e tündéri teremtést.
Korhatár: 18+
Jogok: Minden jog JKR-é, ki megteremtette e csodálatos világot. Perselus Piton nem követi az írónő karakterét; én saját magam formáltam természetét olyanná, mely a történetben szerepel.
A többi karakter (Amada Sky, Baltazar és Elizabeth) mind az enyém.

Megjegyzés: Jó szórakozást!

1.

Egyszer volt hol nem volt, élt egyszer egy gyönyörű lány, ki úgy érezte megtalálta az igazi boldogságot.

Sokáig kereste, és amikor meglelte egész lénye ragyogott. Az öröm, mint valami lángoló napsugár, járta át egész lényét. És a férfi, akit szeretett, viszonozta érzelmeit.

Kedvese nem volt egy igazán herceg típus, de a lányt nem érdekelte. Vállig érő fekete haja volt, ami büszkén keretezte sárgás fakó arcát hosszú és görbe orrával együtt. Ám a varázsló is csak varázsló volt, akiben érzelmek tomboltak.

A gyönyörű nő úgy érezte, hogy senki és semmi nem állhat az útjába. Így történt, hogy a fiatal nő rávette élete szerelmét, hogy házasodjanak össze.

A morcos férfi (mert nagyon is morcos volt) először nem akarta, de egy éjjel megszállta egy tündér. Reggelre a férfi újult erővel ébredt és megígérte a boszorkányának, hogy megteszi, amire csak kéri.

Végül összeházasodtak. A menyasszony választott ki mindent (mert a leendő férjnek nem fűlött hozzá a foga), de nem bánta. Minden fehér volt. Az asztalok, a székek, a hintó, a torta, a csokrok és a jelenlévők ruhái is. A boldog menyasszony, valósággal ragyogott hófehér ruhájában és amikor maga mellett tudta a férfit végtelen megkönnyebbülést érzett. Támasz volt neki, olyan támasz, ami az egész testét tartotta; akár egy gerinc.

A vendégsereg boldogan gratulált nekik, amit a férj grimaszolva kísért, de az újdonsült Mrs. nem bánta. Szerette ezt az embert még akkor is, amikor szívtelen volt. Ám azt nem tudhatta, hogy szívtelenségéről ő nem tehet, hisz az belülről fakad.

Az esküvő után hosszú napokat töltöttek együtt és nem tudtak betelni egymással. A férj nagyon megszerette a felesége testét; mindenhol szeretkezni akart vele. Persze a boldog asszony nem bánta, hisz ő odaadta teljes szívét ennek a roxforti tanárnak és végtelenül hálás volt a sorsnak, amiért így alakult kettőjük jövője.

Ezután sokszor volt viszály köztük; kiabálások és tányértörések sora, de mindig hamar megtalálták a kibékülés módját (főleg a gyengébbik nem). A bájitalok mestere ilyenkor duzzogva húzódott be közös házuk alagsori pincéjébe és csak keverte, keverte az üstöt, hogy gyarapítsa amúgy sem kevés bájitalból álló készletét. A nő persze mindig utána ment és érzéki csókokkal követelte a bocsánatkérő szavakat. A morcos varázsló nem volt ura ezeknek a helyzeteknek; szinte azonnal megvadult, amikor a nő ajka az övéhez ért és a nő kezét sokszor díszítették kék, sárga és lila foltok.

A bájitalok mestere megemberelte magát és vigyázott élete szerelmére, de sokszor kellett távol lennie tőle, mert a munkáját, amivel Dumbledore megbízta nem hagyhatta ott.

Így nem is szaporítom tovább a szót, el kezdem történetünket, ami öt évvel később játszódik:

Alig várom, hogy végre felöltsem magamra a smaragdzöld báli ruhám, amit erre az alkalomra varrattam Madam Malkinnal. Egyszerűen gyönyörű! Selyemként simul a testemre a szatén anyag, ami deréktól lefelé bővül és kiemeli zöld szemeim ragyogását. Gesztenyebarna hajam a hátam közepére omlik.

De valami hiányzik. Sóhajtok.

Perselus.

 Miért nem jöhetsz velem? – teszem fel magamban a kérdést, de legszívesebben azonnal visszavonnám, hisz képtelenségnek tartom, hogy Perselus bármikor eljönne velem egy bálba. Végül is érthető. Feladata van. És Dumbledore szigorú tekintetével én sem mernék ujjat húzni.

Az óra fél hatot üt. Ideje készülődni.

Pálcámmal gyors fürtöcskéket varázsolok a hajamból és elegáns kontyba tűzöm hátul. Ezüst kis pillangókat tűzök a tincsek közé, hogy élvezetesebbé tegyem a hatást. A smaragddal díszített, ékköves nyakláncom választom és akasztom a nyakamba. Ezt még a nagymamámtól örököltem. Elmosolyodok a tükörképem láttán. Gyönyörű vagyok, de egyből az jut eszembe, hogy; vajon mit tenne velem Perselus ha itt lenne?

Vágyódom utána ez nem kérdés. Remélhetőleg én is hiányzom neki.

Egyre jobban kezd hiányozni a morcos, Piton tekintet, de nem engedem, hogy erőt vegyen rajtam a feszültség így felkapom a jegygyűrűm és az ujjamra húzom. Az előszobában azonban megállok, bevillan egy kép: Perselus Piton és Én örök hűséget fogadunk egymásnak. Életem egyik legboldogabb napja.

Megrázom a fejem és arra összpontosítok, hogy ne lépjek rá folyton a földig érő, méregszínű szaténra. Fekete (elég) magas sarkút húzok, kimegyek a hátsó kertbe. Mielőtt azonban hoppanálnék, felnézek az égre és a hitvesemre gondolok.

*

A bál központja a Főnix Rendjének főhadiszállása.

 A Grimmauld tér legvégéből csattogok visszafelé egy szál estélyiben.

Szép.

Kicsit félek. Végül is a hely tele van fekete sikátorokkal. Bárki megtámadhat. Végül szaporábbra fogom a lépteim és sikerül elérnem a rozsdás ajtót. Megmarkolom a kígyómintás, ezüst kopogtatót és a lábtörlőn toporzékolok. Egy rózsaszín hajú, laza boszi nyit ajtót, akit nem ismerek, de egyből megkedvelem a stílusát. Itallal a kezében invitál be a szűk előszobába és jó szórakozást kíván, majd kacsint és bevonul a nappaliba. Kezdem furcsállni a helyzetet.

Ha ez egy bál, akkor hogy fogunk elférni?Dumbledore azt mondta, hogy betelt a létszám.

Homlokráncolva követem az ajtónyitómat és amikor belépek a nappaliba megdöbbenek. A helyet tértágító bűbáj hatása alá vonták. Hatalmas swarowski kristályokból álló csillár lóg a plafonon, ami visszaveri a szivárvány minden színét. A ,,terem" közepén három párocska táncol a hegedűkkel jól felszerelkezett zenekar előtt. Minden falat fehéren világító, lebegő gömböcskék díszítenek, én pedig be sem merek lépni ebbe az egzotikus közegbe. Minden olyan gyönyörű. Az itt jelenlévők csinosak de szinte senkit nem ismerek meg. Lehetséges, hogy Dumbledore is itt van? Úgy érzem, nem tartozom ide és már épp indulni akarok, amikor valaki (hátulról) megfogja az alkarom.

– Jó estét kisasszony! – hallom a hátam mögül.

A hangtól megbizsergek, majdhogynem eksztázisba esem, de remegő lábaim még bírják egy darabig. Hátra kapom a fejem és meglátom életem szerelmét amint fekete talárban, zöld rózsával (ami tökéletesen megy a ruhámhoz), a mellkasán áll előttem.

-Perselus...- lihegem és a nyakába ugrom.

Ujjai végigsimítanak a derekamon. Lehunyom a szemem és csak arra vágyom, hogy a hálószobánk melegében éljek át egy féktelen orgazmust.

 Habár...itt sem lenne rossz.

Megsimogatom az arcát, ő pedig hagyja, de behúzom egy sötét sarokba, és ott faggatom tovább.

- De mégis...nem lehetsz itt! – dadogom – vagyis... Dumbledore…

- Rosszak az értesülései Mrs. Piton. - mosolyodik el gúnyosan.

Az ajkaimat harapdálom és a parkett felé nézek. Hirtelen felélénkülök; támad egy eget rengető ötletem.

- Táncoljunk! - mondom hevesen, de visszarángat magához.

- Javaslok mást. Menjünk fel az emeletre és... – megmarkolja a fenekem.

- Perselus!- szisszenek rá halkan - Nem lehet! Megőrültél? Vendégek vagyunk!

Elenged.

- Nem táncolok!

- Ugyan már, drágám ne kéresd magad! Biztos vagyok benne, hogy ügyes vagy!

Pilláimat rebegtetve szorítom meg vaskos kezét.

- Tévedsz Elizabeth, hogy ezzel rá tudsz venni bármire is! A válaszom: NEM!

- Szívem... Ha táncolsz velem keresünk egy szobát itt fent.

A fejem fölé mutatok és huncutul kacsintok. A varázsló úgy kapja fel a fejét, mind egy játékos kiskutya. Közel hajol hozzám, érzem átható, menta illatú leheletét. A kulccsontomra hulló pára erotikusan kínoz és én is egyre inkább támogatom a professzor ötletét.

- Tudod, mit tennék most veled?

Hallom, ahogy a fogát csikorgatja. Hihetetlen önuralma van. Tudom, ha most otthon lennénk, biztosan széttépne, én pedig elégnék a fojtogató és perzselő tűztől. De itt mások is jelen vannak és tartózkodnom kell az efféle viselkedéstől így aztán szigorúan a férfi átható tekintetébe nézek, és óva intem:

- Most nem! Nyomás táncolni!

Megforgatja a szemét. A színpadra vonszolom miközben a nagybőgő és a hegedűk pont elhallgatnak. Beállok a parkett közepére és fürdöm a boldogságban. Ereimben száguldozik az adrenalin, ahogy Perselus végigsimítja szemeivel fehér vállam és a dekoltázsom, amit a pánt nélküli ruha tart. Átkarolja a derekam én pedig bal kezemmel a vállát. A jobbomat az övébe kulcsolom. Mielőtt elkezdene játszani a zenekar, megszólal:

- Csinos vagy!

2

Örömöm féktelen. Egyfolytában mosolygok és úgy érzem magam, mint Hófehérke a mesebeli herceggel. Csak, hogy ez a valóság! És velem történik!Szeretnék örökké táncolni! Örökké érezni a kezét a derekamon de tudom, hogy ez túl nagy kérés. Szeretem és nem  tudom megakadályozni. Néha tudom, hogy ő is viszonozza ezt az érzést. Egyszerűen csak látom. Látom a perzselő tekintetben.

Szárnyalok, mint a szél. Olyanok vagyunk, mint a fehér meg a fekete hattyú, ahogy könnyedén szállunk a forgataggal. Perselus jó. Nagyon is jó.

Az arcát nézem és érzem, ahogyan izzad a tenyere és a ruhámra tapad. Néha egyre lejjebb és lejjebb vándorol az a fűszeraprításra született kéz, de megerőlteti magát és visszakényszeríti, vékony derekam köré. A hegedű és a furulya elhallgat. Kicsit bánom is meg nem is, hogy el kell hagynunk a parkettet. A kezemet az övébe kulcsolom és az álló varázslók és boszorkányok közt szlalomozva vezetem a férfit. A szemem sarkából látom, hogy jobbra balra biccentget ismerőseinek. Én meglátom Albust (aki nagyon elfoglalt), de örömmel integetek neki. Kék szemében öröm csillan és visszainteget, de visszafordul beszélgető partneréhez.

Perselus egy szót sem szól, valószínűleg férfiasságával küzd.

Elérjük a lépcsőt, már épp mennénk fel rajta, amikor valaki utánam kap így kénytelen vagyok odafordulni.

- Óh, Elizabeth!

- Amanda? Amanda Sky?

Hihetetlen, de felismerem egykori iskolatársam, aki most feketére festett hajjal kék dresszben parádézik. Nem voltunk valami jóban.

-Gyönyörű vagy Liza!

-Elizabeth...- javítom ki.

A bájitalok mestere már toporzékol mellettem. Kénytelen vagyok meglökni és visszafordulok a nőhöz.

- Remélem, jól meg vagy!

Le akarom zárni a beszélgetést, mert már érzem a hozzám simuló, fekete taláros férfi, kemény erekcióját, de a lány pofátlanul ecsetelni kezdi életművét.

-Remekül. És te? Óh, ő a barátom, Baltazar! - egy mugli öltözetben virító férfi jelenik meg itallal a kezében. Jó képű, nem is érdemli meg ezt az ostoba kis teremtést.

-Farkasember...- súgja oda nekem Piton. Halványan elmosolyodom, majd gratulálok és hátat fordítok. A lépcsőn, felfelé haladva megkérdezem:

-Ismered őket?

-Futólag. - húzza el a száját szívszerelmem, majd felfelé invitál.

Benyitunk az első szobába, de az már foglalt. Fojtott nyögdécselés hallatszik.

Kezd forróvá válni a levegő körülöttem és lángoló tekintetű professzorom körül. Iszonyatosan kívánom a férjem.

Perselus felcsattan:

-Miféle ostoba ember az, aki nem zárja magára az ajtót?

Elengedem fülem mellett a szitkozódást és átkarolom Perselust majd az ajtó előtt kezdem csókolgatni. Kis puszikkal kezdem, az orra hegyénél majd áttérek a kissé cserepes, vékony ajkakra. A férfi megvadul, hátrafelé tol és gerincem a bükk borítású falnak csattan. Felszisszenek, de a férfi nem hagy időt levegővételre sem, mert az ajkaim izgatják. Kezei a melleimnél matatnak. Durva, pont, ahogy szeretem. Elszakadok tőle, mert lépéseket hallok.

-Ott! A folyosó végén! - mutatok a legközelebbi ajtóra.

Perselus idegesen bólint és megvárja, míg benyitok. A szoba közepén egy hatalmas baldachinos és rendetlen ágy foglal helyet. Valószínűleg előttünk már más is igénybe vette a Black család hagyatékát. Piton az ágyra lök és lecipzározza rólam a ruhát, majd keményen letépi. Szemeimmel keresem, hogy hol szakadt el a szatén anyag, de sehol sem látom hibásnak. A professzor, pálcája intésével nyithatatlanná teszi az ajtót, én pedig megnyugszom és átadom magam az élvezeteknek.

Hanyatt dönt és fölém kerekedik. Szeretem, amikor kényeztet.

Le akarom venni a nyakláncom de, rácsap a kezemre és azt suttogja ,,gyönyörű". A hajam kicsit kibomlik, szerte-széjjel állnak az előbb még igényes kis fürtök. Perselus nyelvével köröz az intim részemen. Banálisan felizgulok és könyörgöm Merlinnek, hogy bírjam még egy ideig orgazmus nélkül. De nem hallgat meg.

Azonnal elélvezem. Vagy egy percig rángok, de Perselus nem hagyja abba melleim körkörös masszírozását és a nyelvi játékot. 

Végül könyörgéshez folyamodom:

-Pers...elus...- lehelem -...Dugj meg!

Piton még kettőt csókol rajtam aztán leveti a köpenyét. Élvezem fehér teste látványát, ez tart magamnál.

Végül belémhatol.

Sikítozok mint egy idióta, de elképesztő ez a férfi! Imádom magamban érezni a hatalmas és kemény férfi részt ami egészében kitölt. Széthúzza a lábaim, kezei csiklandozzák a combom.

Átkarolom és érzem, ahogy lassan majd egyre gyorsabban kezd mozogni bennem.

Megőrjít.

A tempó túl gyors. Túl gyors ez nekem!

-Perselus...Óh...túl gyors, túl gyors!- lihegem, de nem érdekli.

 Fogát összeszorítja úgy mozog ritmikusan, előre-hátra, előre-hátra. Kezeim lehullanak róla.

Már nem a lábaim fogja, hanem az alkarom. Odaszegez az ágyhoz. Csak a fejemet tudom mozgatni. Dübörög bennem a vér és szeretett férjem szerve is, úgyhogy nem tudok mást csinálni; elélvezek.

A hatás elképesztő. A férfi velem együtt nyög és elveszíti józan eszét. Érzem, ahogy megtölt édes magjával aztán szép lassan leáll és kihúzza magát belőlem.

Csillagokat látok. A testem még bizsereg, alkaromon ott a férfi keze nyoma, de nem számít. Pihenek, amíg a kielégített varázsló felöltözik.

Egyszer csak azt érzem, hogy megint csókolgatni kezdi a testem. Nevetek és felülök az ágyban, majd szájon csókolom.

Boldog vagyok és végtelenül hálás, amiért megtaláltam e tökéletes férfit, akit mindennél jobban szeretek.

Hitvesem rám segíti az estélyi talárt és mint ha mi sem történt volna, kócos hajjal és megizzadtan vonulunk vissza a többi, civilizált ember közé.

Pontozás

Mivel többen kérdeztétek, hogy is zajlana pontosan a pontozás leírom újra a szempontokat!
A történeteket 1-5-ig lehet pontozni az alábbi szempontok szerint:


-Mennyire tetszett a történet?
- Mennyire oldotta meg jól az író a kapott kulcsát?
- Piton karaktere:
- Fogalmazás, olvashatóság:
- Mellékszereplők, mennyire tetszettek a karakterek:

Csak akkor érvényes a pontozásod, ha minimum három történetre írsz kritikát. 

Szünet

Kedves erre tévedők!

Ma szünnap van, a szervezőknek is jár a pihenő:)

Folytatás vasárnap.

Szép napot!