Negyedik történet: Smaragdzöld

A negyedik történetünkhöz felhívnánk az olvasók figyelmét a 18-as karikára! Erősen szókimondó szövege miatt csak akkor olvasd végig, ha nem riaszt a figyelmeztetés. A Hamupipőke kulcsra íródott.

A történet címe: Smaragdzöld
Kulcs: Hamupipőke
A te Pitonod: Szexi
Figyelmeztetések: Erotikus tartalom
Leírás: Egy gyönyörű báli estén, a mit sem sejtő, fiatal lány találkozik egy daliás herceggel ki megkísérti e tündéri teremtést.
Korhatár: 18+
Jogok: Minden jog JKR-é, ki megteremtette e csodálatos világot. Perselus Piton nem követi az írónő karakterét; én saját magam formáltam természetét olyanná, mely a történetben szerepel.
A többi karakter (Amada Sky, Baltazar és Elizabeth) mind az enyém.

Megjegyzés: Jó szórakozást!

1.

Egyszer volt hol nem volt, élt egyszer egy gyönyörű lány, ki úgy érezte megtalálta az igazi boldogságot.

Sokáig kereste, és amikor meglelte egész lénye ragyogott. Az öröm, mint valami lángoló napsugár, járta át egész lényét. És a férfi, akit szeretett, viszonozta érzelmeit.

Kedvese nem volt egy igazán herceg típus, de a lányt nem érdekelte. Vállig érő fekete haja volt, ami büszkén keretezte sárgás fakó arcát hosszú és görbe orrával együtt. Ám a varázsló is csak varázsló volt, akiben érzelmek tomboltak.

A gyönyörű nő úgy érezte, hogy senki és semmi nem állhat az útjába. Így történt, hogy a fiatal nő rávette élete szerelmét, hogy házasodjanak össze.

A morcos férfi (mert nagyon is morcos volt) először nem akarta, de egy éjjel megszállta egy tündér. Reggelre a férfi újult erővel ébredt és megígérte a boszorkányának, hogy megteszi, amire csak kéri.

Végül összeházasodtak. A menyasszony választott ki mindent (mert a leendő férjnek nem fűlött hozzá a foga), de nem bánta. Minden fehér volt. Az asztalok, a székek, a hintó, a torta, a csokrok és a jelenlévők ruhái is. A boldog menyasszony, valósággal ragyogott hófehér ruhájában és amikor maga mellett tudta a férfit végtelen megkönnyebbülést érzett. Támasz volt neki, olyan támasz, ami az egész testét tartotta; akár egy gerinc.

A vendégsereg boldogan gratulált nekik, amit a férj grimaszolva kísért, de az újdonsült Mrs. nem bánta. Szerette ezt az embert még akkor is, amikor szívtelen volt. Ám azt nem tudhatta, hogy szívtelenségéről ő nem tehet, hisz az belülről fakad.

Az esküvő után hosszú napokat töltöttek együtt és nem tudtak betelni egymással. A férj nagyon megszerette a felesége testét; mindenhol szeretkezni akart vele. Persze a boldog asszony nem bánta, hisz ő odaadta teljes szívét ennek a roxforti tanárnak és végtelenül hálás volt a sorsnak, amiért így alakult kettőjük jövője.

Ezután sokszor volt viszály köztük; kiabálások és tányértörések sora, de mindig hamar megtalálták a kibékülés módját (főleg a gyengébbik nem). A bájitalok mestere ilyenkor duzzogva húzódott be közös házuk alagsori pincéjébe és csak keverte, keverte az üstöt, hogy gyarapítsa amúgy sem kevés bájitalból álló készletét. A nő persze mindig utána ment és érzéki csókokkal követelte a bocsánatkérő szavakat. A morcos varázsló nem volt ura ezeknek a helyzeteknek; szinte azonnal megvadult, amikor a nő ajka az övéhez ért és a nő kezét sokszor díszítették kék, sárga és lila foltok.

A bájitalok mestere megemberelte magát és vigyázott élete szerelmére, de sokszor kellett távol lennie tőle, mert a munkáját, amivel Dumbledore megbízta nem hagyhatta ott.

Így nem is szaporítom tovább a szót, el kezdem történetünket, ami öt évvel később játszódik:

Alig várom, hogy végre felöltsem magamra a smaragdzöld báli ruhám, amit erre az alkalomra varrattam Madam Malkinnal. Egyszerűen gyönyörű! Selyemként simul a testemre a szatén anyag, ami deréktól lefelé bővül és kiemeli zöld szemeim ragyogását. Gesztenyebarna hajam a hátam közepére omlik.

De valami hiányzik. Sóhajtok.

Perselus.

 Miért nem jöhetsz velem? – teszem fel magamban a kérdést, de legszívesebben azonnal visszavonnám, hisz képtelenségnek tartom, hogy Perselus bármikor eljönne velem egy bálba. Végül is érthető. Feladata van. És Dumbledore szigorú tekintetével én sem mernék ujjat húzni.

Az óra fél hatot üt. Ideje készülődni.

Pálcámmal gyors fürtöcskéket varázsolok a hajamból és elegáns kontyba tűzöm hátul. Ezüst kis pillangókat tűzök a tincsek közé, hogy élvezetesebbé tegyem a hatást. A smaragddal díszített, ékköves nyakláncom választom és akasztom a nyakamba. Ezt még a nagymamámtól örököltem. Elmosolyodok a tükörképem láttán. Gyönyörű vagyok, de egyből az jut eszembe, hogy; vajon mit tenne velem Perselus ha itt lenne?

Vágyódom utána ez nem kérdés. Remélhetőleg én is hiányzom neki.

Egyre jobban kezd hiányozni a morcos, Piton tekintet, de nem engedem, hogy erőt vegyen rajtam a feszültség így felkapom a jegygyűrűm és az ujjamra húzom. Az előszobában azonban megállok, bevillan egy kép: Perselus Piton és Én örök hűséget fogadunk egymásnak. Életem egyik legboldogabb napja.

Megrázom a fejem és arra összpontosítok, hogy ne lépjek rá folyton a földig érő, méregszínű szaténra. Fekete (elég) magas sarkút húzok, kimegyek a hátsó kertbe. Mielőtt azonban hoppanálnék, felnézek az égre és a hitvesemre gondolok.

*

A bál központja a Főnix Rendjének főhadiszállása.

 A Grimmauld tér legvégéből csattogok visszafelé egy szál estélyiben.

Szép.

Kicsit félek. Végül is a hely tele van fekete sikátorokkal. Bárki megtámadhat. Végül szaporábbra fogom a lépteim és sikerül elérnem a rozsdás ajtót. Megmarkolom a kígyómintás, ezüst kopogtatót és a lábtörlőn toporzékolok. Egy rózsaszín hajú, laza boszi nyit ajtót, akit nem ismerek, de egyből megkedvelem a stílusát. Itallal a kezében invitál be a szűk előszobába és jó szórakozást kíván, majd kacsint és bevonul a nappaliba. Kezdem furcsállni a helyzetet.

Ha ez egy bál, akkor hogy fogunk elférni?Dumbledore azt mondta, hogy betelt a létszám.

Homlokráncolva követem az ajtónyitómat és amikor belépek a nappaliba megdöbbenek. A helyet tértágító bűbáj hatása alá vonták. Hatalmas swarowski kristályokból álló csillár lóg a plafonon, ami visszaveri a szivárvány minden színét. A ,,terem" közepén három párocska táncol a hegedűkkel jól felszerelkezett zenekar előtt. Minden falat fehéren világító, lebegő gömböcskék díszítenek, én pedig be sem merek lépni ebbe az egzotikus közegbe. Minden olyan gyönyörű. Az itt jelenlévők csinosak de szinte senkit nem ismerek meg. Lehetséges, hogy Dumbledore is itt van? Úgy érzem, nem tartozom ide és már épp indulni akarok, amikor valaki (hátulról) megfogja az alkarom.

– Jó estét kisasszony! – hallom a hátam mögül.

A hangtól megbizsergek, majdhogynem eksztázisba esem, de remegő lábaim még bírják egy darabig. Hátra kapom a fejem és meglátom életem szerelmét amint fekete talárban, zöld rózsával (ami tökéletesen megy a ruhámhoz), a mellkasán áll előttem.

-Perselus...- lihegem és a nyakába ugrom.

Ujjai végigsimítanak a derekamon. Lehunyom a szemem és csak arra vágyom, hogy a hálószobánk melegében éljek át egy féktelen orgazmust.

 Habár...itt sem lenne rossz.

Megsimogatom az arcát, ő pedig hagyja, de behúzom egy sötét sarokba, és ott faggatom tovább.

- De mégis...nem lehetsz itt! – dadogom – vagyis... Dumbledore…

- Rosszak az értesülései Mrs. Piton. - mosolyodik el gúnyosan.

Az ajkaimat harapdálom és a parkett felé nézek. Hirtelen felélénkülök; támad egy eget rengető ötletem.

- Táncoljunk! - mondom hevesen, de visszarángat magához.

- Javaslok mást. Menjünk fel az emeletre és... – megmarkolja a fenekem.

- Perselus!- szisszenek rá halkan - Nem lehet! Megőrültél? Vendégek vagyunk!

Elenged.

- Nem táncolok!

- Ugyan már, drágám ne kéresd magad! Biztos vagyok benne, hogy ügyes vagy!

Pilláimat rebegtetve szorítom meg vaskos kezét.

- Tévedsz Elizabeth, hogy ezzel rá tudsz venni bármire is! A válaszom: NEM!

- Szívem... Ha táncolsz velem keresünk egy szobát itt fent.

A fejem fölé mutatok és huncutul kacsintok. A varázsló úgy kapja fel a fejét, mind egy játékos kiskutya. Közel hajol hozzám, érzem átható, menta illatú leheletét. A kulccsontomra hulló pára erotikusan kínoz és én is egyre inkább támogatom a professzor ötletét.

- Tudod, mit tennék most veled?

Hallom, ahogy a fogát csikorgatja. Hihetetlen önuralma van. Tudom, ha most otthon lennénk, biztosan széttépne, én pedig elégnék a fojtogató és perzselő tűztől. De itt mások is jelen vannak és tartózkodnom kell az efféle viselkedéstől így aztán szigorúan a férfi átható tekintetébe nézek, és óva intem:

- Most nem! Nyomás táncolni!

Megforgatja a szemét. A színpadra vonszolom miközben a nagybőgő és a hegedűk pont elhallgatnak. Beállok a parkett közepére és fürdöm a boldogságban. Ereimben száguldozik az adrenalin, ahogy Perselus végigsimítja szemeivel fehér vállam és a dekoltázsom, amit a pánt nélküli ruha tart. Átkarolja a derekam én pedig bal kezemmel a vállát. A jobbomat az övébe kulcsolom. Mielőtt elkezdene játszani a zenekar, megszólal:

- Csinos vagy!

2

Örömöm féktelen. Egyfolytában mosolygok és úgy érzem magam, mint Hófehérke a mesebeli herceggel. Csak, hogy ez a valóság! És velem történik!Szeretnék örökké táncolni! Örökké érezni a kezét a derekamon de tudom, hogy ez túl nagy kérés. Szeretem és nem  tudom megakadályozni. Néha tudom, hogy ő is viszonozza ezt az érzést. Egyszerűen csak látom. Látom a perzselő tekintetben.

Szárnyalok, mint a szél. Olyanok vagyunk, mint a fehér meg a fekete hattyú, ahogy könnyedén szállunk a forgataggal. Perselus jó. Nagyon is jó.

Az arcát nézem és érzem, ahogyan izzad a tenyere és a ruhámra tapad. Néha egyre lejjebb és lejjebb vándorol az a fűszeraprításra született kéz, de megerőlteti magát és visszakényszeríti, vékony derekam köré. A hegedű és a furulya elhallgat. Kicsit bánom is meg nem is, hogy el kell hagynunk a parkettet. A kezemet az övébe kulcsolom és az álló varázslók és boszorkányok közt szlalomozva vezetem a férfit. A szemem sarkából látom, hogy jobbra balra biccentget ismerőseinek. Én meglátom Albust (aki nagyon elfoglalt), de örömmel integetek neki. Kék szemében öröm csillan és visszainteget, de visszafordul beszélgető partneréhez.

Perselus egy szót sem szól, valószínűleg férfiasságával küzd.

Elérjük a lépcsőt, már épp mennénk fel rajta, amikor valaki utánam kap így kénytelen vagyok odafordulni.

- Óh, Elizabeth!

- Amanda? Amanda Sky?

Hihetetlen, de felismerem egykori iskolatársam, aki most feketére festett hajjal kék dresszben parádézik. Nem voltunk valami jóban.

-Gyönyörű vagy Liza!

-Elizabeth...- javítom ki.

A bájitalok mestere már toporzékol mellettem. Kénytelen vagyok meglökni és visszafordulok a nőhöz.

- Remélem, jól meg vagy!

Le akarom zárni a beszélgetést, mert már érzem a hozzám simuló, fekete taláros férfi, kemény erekcióját, de a lány pofátlanul ecsetelni kezdi életművét.

-Remekül. És te? Óh, ő a barátom, Baltazar! - egy mugli öltözetben virító férfi jelenik meg itallal a kezében. Jó képű, nem is érdemli meg ezt az ostoba kis teremtést.

-Farkasember...- súgja oda nekem Piton. Halványan elmosolyodom, majd gratulálok és hátat fordítok. A lépcsőn, felfelé haladva megkérdezem:

-Ismered őket?

-Futólag. - húzza el a száját szívszerelmem, majd felfelé invitál.

Benyitunk az első szobába, de az már foglalt. Fojtott nyögdécselés hallatszik.

Kezd forróvá válni a levegő körülöttem és lángoló tekintetű professzorom körül. Iszonyatosan kívánom a férjem.

Perselus felcsattan:

-Miféle ostoba ember az, aki nem zárja magára az ajtót?

Elengedem fülem mellett a szitkozódást és átkarolom Perselust majd az ajtó előtt kezdem csókolgatni. Kis puszikkal kezdem, az orra hegyénél majd áttérek a kissé cserepes, vékony ajkakra. A férfi megvadul, hátrafelé tol és gerincem a bükk borítású falnak csattan. Felszisszenek, de a férfi nem hagy időt levegővételre sem, mert az ajkaim izgatják. Kezei a melleimnél matatnak. Durva, pont, ahogy szeretem. Elszakadok tőle, mert lépéseket hallok.

-Ott! A folyosó végén! - mutatok a legközelebbi ajtóra.

Perselus idegesen bólint és megvárja, míg benyitok. A szoba közepén egy hatalmas baldachinos és rendetlen ágy foglal helyet. Valószínűleg előttünk már más is igénybe vette a Black család hagyatékát. Piton az ágyra lök és lecipzározza rólam a ruhát, majd keményen letépi. Szemeimmel keresem, hogy hol szakadt el a szatén anyag, de sehol sem látom hibásnak. A professzor, pálcája intésével nyithatatlanná teszi az ajtót, én pedig megnyugszom és átadom magam az élvezeteknek.

Hanyatt dönt és fölém kerekedik. Szeretem, amikor kényeztet.

Le akarom venni a nyakláncom de, rácsap a kezemre és azt suttogja ,,gyönyörű". A hajam kicsit kibomlik, szerte-széjjel állnak az előbb még igényes kis fürtök. Perselus nyelvével köröz az intim részemen. Banálisan felizgulok és könyörgöm Merlinnek, hogy bírjam még egy ideig orgazmus nélkül. De nem hallgat meg.

Azonnal elélvezem. Vagy egy percig rángok, de Perselus nem hagyja abba melleim körkörös masszírozását és a nyelvi játékot. 

Végül könyörgéshez folyamodom:

-Pers...elus...- lehelem -...Dugj meg!

Piton még kettőt csókol rajtam aztán leveti a köpenyét. Élvezem fehér teste látványát, ez tart magamnál.

Végül belémhatol.

Sikítozok mint egy idióta, de elképesztő ez a férfi! Imádom magamban érezni a hatalmas és kemény férfi részt ami egészében kitölt. Széthúzza a lábaim, kezei csiklandozzák a combom.

Átkarolom és érzem, ahogy lassan majd egyre gyorsabban kezd mozogni bennem.

Megőrjít.

A tempó túl gyors. Túl gyors ez nekem!

-Perselus...Óh...túl gyors, túl gyors!- lihegem, de nem érdekli.

 Fogát összeszorítja úgy mozog ritmikusan, előre-hátra, előre-hátra. Kezeim lehullanak róla.

Már nem a lábaim fogja, hanem az alkarom. Odaszegez az ágyhoz. Csak a fejemet tudom mozgatni. Dübörög bennem a vér és szeretett férjem szerve is, úgyhogy nem tudok mást csinálni; elélvezek.

A hatás elképesztő. A férfi velem együtt nyög és elveszíti józan eszét. Érzem, ahogy megtölt édes magjával aztán szép lassan leáll és kihúzza magát belőlem.

Csillagokat látok. A testem még bizsereg, alkaromon ott a férfi keze nyoma, de nem számít. Pihenek, amíg a kielégített varázsló felöltözik.

Egyszer csak azt érzem, hogy megint csókolgatni kezdi a testem. Nevetek és felülök az ágyban, majd szájon csókolom.

Boldog vagyok és végtelenül hálás, amiért megtaláltam e tökéletes férfit, akit mindennél jobban szeretek.

Hitvesem rám segíti az estélyi talárt és mint ha mi sem történt volna, kócos hajjal és megizzadtan vonulunk vissza a többi, civilizált ember közé.